Lucas 18

NMX vs ARC

Sair da comparação
ARC Almeida Revista e Corrigida 2009
1 Yesum tawaufrotau yánjo waitogh árét a rengerenge si ewauyafoi yéfe fá so túmén Ngánjánafé norayat a yau so kékmbongi.
1 E contou-lhes também uma parábola sobre o dever de orar sempre e nunca desfalecer,
2 Yesu norayai, “Ámb tesenan kété témorwén mwighé farorégh ár efe Ngánján férférofnar témorwén utmanéghofnar árfefaf.
2 dizendo: Havia numa cidade
3 Kété témorwén ámb kwiré yéné tesen kénjún efe katérnau túmén yáfaf siafé, 'Ta kwaram mbarkánd yéné si éwighmén mék téfnárafé siyénmare.'
3 Havia também naquela mesma cidade
4 “Nák sénko árom yékenai ámb efghot, wénde ambinomén norayai yánjomén, 'Yénd férférofnar wém Ngánjánefaf a utmanéghofnar árfefaf,
4 E, por algum tempo, não quis; mas, depois, disse consigo: Ainda que não temo a Deus, nem respeito os homens,
5 wénde yéné kwiram túmén wawérsote yénd, yéndon so tinjon yáfaf mbarkánd, ménát yau so nénatérne tafaf túménǃ'”
5 todavia, como esta viúva me molesta, hei de fazer-lhe justiça, para que enfim não volte e me importune muito.
6 Féyo Yuré norayai, “Káyárangi kétán némé yéné mbarkándofnar mwighé farorégh ár norayai.
6 E disse o Senhor: Ouvi o que diz o injusto juiz.
7 Ngánjánam so fété enwarse mbarkánd yánjo waferégh árét, efe nendat yáfaf efogh a sémbár. Yémon yau so túmén ekarote fá.
7 E Deus não fará justiça aos seus escolhidos, que clamam a ele de dia e de noite, ainda que tardio para com eles?
8 Yéndon némaufrotan fe, yémon so tinjongé nde yémafém mbarkánd yanangi wékeye. Wénde njam Ároene Ambum nénangota, yémon so tawinjongé efe em ndimbal mwighafé yéné mbandan?”
8 Digo-vos que, depressa, lhes fará justiça. Quando, porém, vier o Filho do Homem, porventura, achará fé na terra?
9 Yesum tawaufrotau yéné rengerenge si ámb ároefaf efe tawewonawét ndené kemnawét ndené yénd yéném mbarkánd ár a fá yau:
9 E disse também esta parábola a uns que confiavam em si mesmos, crendo que eram justos, e desprezavam os outros:
10 “Sómbio ár nuwaneyayénd kétán wáwefnogh méngot Ngánjánafé oraighét, ámb témorwén Farasi ár a ámb témorwén mani kafégh ár.
10 Dois homens subiram ao templo, a orar; um, fariseu, e o outro, publicano.
11 Farasi ár nokayoi Ngánjánafé koraiwét, 'Ngánján, kánjo fe ndené yénd yau wém ndené ámb ár kés em, oro téfnár, yaufi wafrogh ár, amaf wanégh ár, o ndenanit yéné mani kafégh ár kés em.
11 O fariseu, estando em pé, orava consigo desta maneira: Ó Deus, graças te dou, porque não sou como os demais homens, roubadores, injustos e adúlteros; nem ainda como este publicano.
12 Yénd nawafarmetan sómbio efogh ámbiro Safatan a yéndon túmén ramégh yam so yafrotam Mosesene nákam noraye Ngánjáneyot.'
12 Jejuo duas vezes na semana
13 “Wénde mani kafégh ár takayongérwén nayu. Fá yau néwewoi ndenáyo njafarot, wénde yánjo kafan nasmai a norayai, 'Ngánján, ghérghérsisé tayot, yénd yaufi ár wém.'
13 O publicano, porém, estando em pé, de longe, nem ainda queria levantar os olhos ao céu, mas batia no peito, dizendo: Ó Deus, tem misericórdia de mim, pecador!
14 “Yéndon némndetan fém, yéné yaufi ár, yau ndené Farasi ár, fá kangotau méngot áuwéghafé Ngánjánene sáfrére. Fém njam nawarmbota ámb árfefaf, fém so kémeworngi, a fém njam yuwan ném, fém so ném tukén.”
14 Digo-vos que este desceu justificado para sua casa, e não aquele; porque qualquer que a si mesmo se exalta será humilhado, e qualquer que a si mesmo se humilha será exaltado.
15 Árém tanérsawét ambumtértér Yesuefaf ménát frengéghét. Njam waitogh árém yinjoyénd yéné, yémofem ekmboyénd yéfefaf.
15 E traziam-lhe também crianças, para que ele as tocasse; e os discípulos, vendo isso, repreendiam-nos.
16 Wénde Yesum emotai ambumtértér yáfaftio norayai, “Tanumyongi ambumtértér kénaflangi tafaf, yau ekmbotati ambumtértér ménamén Ngánjánene limánégh siyém ndené árét ambumtértér kés em.
16 Mas Jesus, chamando-as para si, disse: Deixai vir a mim os pequeninos e não os impeçais, porque dos tais é o Reino de Deus.
17 Yéndon efalo si ewaufrotan, ámb árom emo yau tanangé Ngánján limánégh ndenanit ambumtértér sem yau so kényawangi.”
17 Em verdade vos digo que qualquer que não receber o Reino de Deus como uma criança não entrará nele.
18 Ámb Ju sénko árom yémotai fá, “Mer watamegh ár, némé yéndon so yafrotan tuot ghérsé résaghét?”
18 E perguntou-lhe um certo príncipe, dizendo: Bom Mestre, que hei de fazer para herdar a vida eterna?
19 Yesum yawangoi, “Némamén wémndete yénd mer? Efe yau mer yém fá Ngánjánro.
19 Jesus lhe disse: Por que me chamas bom? Ninguém há bom, senão um,
20 Fém mat ném náknák, 'Amafanyo wanégh yau, ár ngi yau, oro yau, unyégh yau, eutmanwé afé a amé.'”
20 Sabes os mandamentos: Não adulterarás, não matarás, não furtarás, não dirás falso testemunho, honra a teu pai e a tua mãe.
21 Yémo yémndai, “Kétándmayo yénd tosé kwémorwén, yéndon yéné méinyotio nák tawarawénawén.”
21 E disse ele: Todas essas coisas tenho observado desde a minha mocidade.
22 Yesum njam náyárai yéné, fá norayai yáfaf, “Fefaf mé náláite ámb yam wafroghét. Etérna maniot fene némé em méinyotio, ewarameta yéfeyot yauyau árét, a fém so ném wemár njafaran. Féyo kénaf, kwénmaito yénd.”
22 E, quando Jesus ouviu isso, disse-lhe: Ainda te falta uma coisa: vende tudo quanto tens, reparte-
23 Yémon njam náráyai yéné si, fá nawinjoi ghérghérsisafé ménamén fá témorwén minde wemár ár.
23 Mas, ouvindo ele isso, ficou muito triste, porque era muito rico.
24 Yesum yéfandai a yémndai, “Nderé táikér yém ndené wemár árét Ngánjánene limánégh élaughétǃ
24 E, vendo Jesus que ele ficara muito triste, disse: Quão dificilmente entrarão no Reino de Deus os que têm riquezas!
25 Taikre kemole élawégh nidul fénemé siyém ndimbal, wénde taikre wemár ároe élaughét Ngánjánene limánéghét yéné yam yáinde.”
25 Porque é mais fácil entrar um camelo pelo fundo de uma agulha do que entrar um rico no Reino de Deus.
26 Fá efe náyárayénd yéné ámoghan, “Efe so wét kunjarngé?”
26 E os que ouviram isso disseram: Logo, quem pode salvar-se?
27 Yesum ewawangoi, “Némé táikér yém árét Ngánjáneyot siyém áfrat.”
27 Mas ele respondeu: As
28 Fité norayai yáfaf, “Yéndfem enfrangongém méinyotio téfene némé tam fém némaitongémǃ”
28 E disse Pedro: Eis que nós deixamos tudo e te seguimos.
29 Yesu norayai yéfefaf, “Yéndon ewaufrotan féfe efaloe, yéndon mat eyátotan méinyotio ár emo efrango méngo, amaf, yanaf, yárefaf, ambumtértér Ngánjánene limánégh téfnan
29 E ele lhes disse: Na verdade vos digo que ninguém há, que tenha deixado casa, ou pais, ou irmãos, ou mulher, ou filhos pelo Reino de Deus
30 so kor ewinjotati tárfár mbinotmé sénonjo yéné ghérayan, a so akegh ghérsé tinjongi Ngánjáneta soramé yuwon.”
30 e não haja de receber muito mais neste mundo e, na idade vindoura, a vida eterna.
31 Yesum ewasroi 12 waitogh ár téndot a emndai fá, “Yénd kuwanongém kétán Jerusalemét, a méinyotio yéné yéfarotaménd Ngánjánene mat yátogh árém Ároene Ambumoenemén so nufrote.
31 E, tomando consigo os doze, disse-lhes: Eis que subimos a Jerusalém, e se cumprirá no Filho do Homem tudo o que pelos profetas foi escrito.
32 Fá so téramangi Téndo árfefaf, a yémofem so si yawafrotat, yasalitat fá, mbérme yéfarndat.
32 Pois há de ser entregue aos gentios e escarnecido, injuriado e cuspido;
33 Yémofem so yéfmotat a yésmetat krot. Nambio efogh soramé fá wéikor so kanongé.”
33 e, havendo-
34 Wénde waitogh ár yau mat náyátoyénd yénémamén. Yénayoene fifi tétnongérwén kétándmé yéfe tambne, a fá yau mat náyátoyénd némémén fá korayau.
34 E eles nada disso entendiam, e esta palavra lhes era encoberta, não percebendo o que se lhes dizia.
35 Njamandio Yesum tánetau Jeriko, ghékéf kwéfkwéf ár témorangérwén end téndon kómnendau.
35 E aconteceu que, chegando ele perto de Jericó, estava um cego assentado junto do caminho, mendigando.
36 Njam yémon eyárai ár mérén álighan kawaindawét, fá namotai némé yam nufrote.
36 E, ouvindo passar a multidão, perguntou que era aquilo.
37 Yémofem yaufroyénd yá, “Yesu Najaretmén siyém nawainde.”
37 E disseram-lhe que Jesus, o Nazareno, passava.
38 Fá nutnayéng, “Yesu, Deifidene ambum, so ghérghérsisé ném tafafǃ”
38 Então, clamou, dizendo: Jesus, Filho de Davi, tem misericórdia de mim!
39 Fá efe tangmorwén endmé yarnayénd fá a yémndayénd, “Métar kékmboǃ” Wénde fá yéméindayénd minde keyot, “Deifidene ambum, so ghérghérsisé ném tafafǃ”
39 E os que iam passando repreendiam-no para que se calasse; mas ele clamava ainda mais: Filho de Davi, tem misericórdia de mim!
40 Yesu nékmboi a tamndangé ár yáfaf ménjaghét. Njam nénaflai kaka, Yesum témotangé fá,
40 Então, Jesus, parando, mandou que lho trouxessem; e, chegando ele, perguntou-lhe,
41 “Némé wafroghét ménde ném tafaf?”
41 dizendo: Que queres que te faça? E ele disse: Senhor, que eu veja.
42 A Yesum yémndai fá, “Féyotaro so kéretaǃ Fenjo ndimbal mwighayam némanjar fém.”
42 E Jesus lhe disse: Vê; a tua fé te salvou.
43 Táf fété fá ghékéf néretai a yémon yáitoi Yesu, tuwetau Ngánján. Njam méinyotio árém yinjoyénd, yémofem wéi ndenáyo Ngánján tuwetawét.
43 E logo viu e seguia-o, glorificando a Deus. E todo o povo, vendo isso, dava louvores a Deus.

Ler em outra tradução

Comparar com outra