1 A legfontosabb azokra nézve, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült,
2 mint a szent helynek és az igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.
3 Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy legyen valamije, amit áldozatul vigyen.
4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak papok, akik a törvény szerint áldozati ajándékokat mutatnak be,
5 Ezek a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten mondta Mózesnek, amikor fel akarta állítani a sátort: „Meglásd – így szólt – , hogy mindent arra a mintára készíts, amelyet a hegyen láttál.“
6 Most azonban a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7 Mert ha az első kifogástalan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8 Mert megdorgálva őket így szól:
13 Amikor az újról beszél, óvá tette az elsőt, ami pedig elavult, közel van az enyészethez.